Felébredtem :)

Túl vagyok a délelőtti alváson...Igazából mostanság minden pillanatban anyát magam mellett szeretem tudni.. Csak az én engedélyemmel mosogathat, főzhet, és sosem hagyhat egyedül... Persze, mostanság meg sem fordul a fejében... Megvan már az akaratom... Meg is tudom győzni, hogy igazam van... Vagy ha nincs is igazam, akkor is elérem a célom... Egyre több eszköz van a tarsolyomban... Néha a sírás már nem jön be... Anyu nem áll kötélnek...hiába próbálkozom...Helyette kacagok, odakúszok hozzá, jelzem neki, hogy most és azonnal vegyen fel vagy játsszon velem...Ma sem hagytam, hogy végezze mellettem a házi munkát....Inkább aludjon velem, pontosabban mellettem...Annyira édesen öleltem, hogy miután elaludtam nem volt szíve kibújni ölelő karjaimból, így szépen csendesen pihengetett, míg én az álommanókkal játszottam... :) Még  mindig szopizok, talán ezért is szeretek aludni, mert ez az ideje annak, hogy vígan csemegézzek...Jó husiban vagyok, minden rokon, barát, aki ellátogat hozzánk, megállapítja, hogy "derék" baba vagyok... Ezt nem egészen értem...De anyu is félve rak a mérlegre.... 10 és fél kiló vagyok... Anyu minap megállapította, hogy az utóbbi két hónapban nem híztam...és örült... Kicsit aggódik, mert nem szeretné, hogy elhízott kislány legyek, és problémáim legyenek a súlyommal...Majd meglátjuk... Sokan mondjuk a szüleimnek, hogy ha majd elindulok, nem fognak úgy rám rakodni a kilók... Most megyek, mert Anyu a konyha felé tart rendet rakni, és segítek neki... mert mindig máshova teszi az üres műanyag flakonokat, és nekem muszáj a konyha közepére cipelnem és akadálypályát építenem belőle... Anyu szerencsére engedi, hogy segítsek neki...Nekem sokkal jobban tetszik az általam elképzelt elrendezés... már a konyhaszekrényt  is segítem kipakolni...már tartottam hangversenyt is anyu lábosait a fakanalammal ütögettem...Nagyon szép koncert volt... Anya még mosolygott is...