Nehéz az élet, de vannak döntések, amelyek meghozatalát nem lehet elodázni, mert az "idő itt már nem segít"

Drága Egyetlenem!

Folytatom az írást. Most mint Anyukád mesélek Neked az élet nehéz pillanatairól, azon döntésekről, melyet most nem értesz, talán még jómagam sem vagyok eléggé bizonyos, hogy jobb lesz, mint ezelőtt, de nem tudom tovább így folytatni a "közös" életet, mert mindenkinek fájdalmat okozok és úgy érzem, hogy nem szabad visszalépnem. Nem tudom, hogy mikor leszel elég érett, hogy ezt megértsd, lehet, hogy sokan nem értenek egyet a döntésemmel, de én most így látom jónak. Ha mindig azt várom, hogy egzisztenciálisan mikor leszek elég stabil, azt hiszem, hogy életem végéig húzhatnám el ezt. De nem szabad! Nem akarom, hogy értetlenül állj előttem, meg szeretném talán elsősorban Neked és magamnak is mutatni, hogy elég a lelki erő és az Istenben vetett bizalom, hogy ha érezzük, rá kell szánnunk magunkat, még akkor is, ha nem jósolható meg igazán a végkifejlet. A boldogság -ahogy egyik legkedvesebb barátnőm mondta- nem egy konstans állapot, a boldog pillanatokhoz sokszor igazán nem is kellenek azok a fránya bankjegyek... Nem, a boldogság belülről fakad, a szeretet az alapja, és úgy gondolom, hogy ennek soha nem leszel híján. Mert mindenki szeretni fog, mindenki melletted lesz akkor is, ha nem egy időben, egy helyen, de melletted lesz és fogni fogja a kezed. A szeretethez, és a belső békéhez az igazi lélekközeli kapcsolatokhoz nem kell az állandó fizikai jelenlét, elég a tudat és az, hogy akik lélekben közel állnak egymáshoz, ott is maradnak örökké, bármi történjen is. Egy anya/ egy nő sorsa mindig más, mint egy férfié, más a szerepkör és más a társadalmi elvárás, de ugyanúgy tud szeretni, és még távolról is érzi lelki rezdüléseid. Anya csak egy van! Nekem a sors kettőt is adott, és az igazi anyám a második lett, ő lett az etalon, mindig is olyanná szerettem volna válni, mint ő. Talán egyszer olyan is leszek!

Szeptemberi történések

Augusztus végén jól sejtette anya, hogy gazdagabb leszek egy- két foggal, és így is lett... Augusztus 30-án a jobb alsó oldalsó metsző, míg rá egy nappal a bal alsó oldalsó metsző fogam is kinőtt... Így most már nyolc fogam van... A szüleim nagyon büszkék voltak rám... Alig múltam 10 hónapos és már nyolc fogam van...
 De ez  még semmi... Két nagy lépés tettem előre a motorikus fejlődésemet illetően... rájöttem, hogy mászni nagyobb móka, mint kúszni... Így szeptember idusán felváltottam a kúszást, és már csak mászni vagyok hajlandó... Anya nagyon boldog ettől...lehet, hogy azért, mert így nem koszolom annyira össze magam... azért így is nap végére úgy nézek ki, mint aki egész nap egy bányában dolgozott...

De ez még semmi... Vannak olyan motivációs tényezők, amik segítenek abban, hogy szépen lassan előrébb haladjak, és ezek be kell hogy valljam, hogy nem a játékaim, hanem Anya és Apa mobilja, a számológép és nagy kedvencem a laptop. Nagyon nagy csoda lehet, mert nagyon féltik Tőlem ,főleg mióta kiszedtem egy  laza kézmozdulattal a CTRL billentyűt, ami Apának egy fél délutánjába került, hogy visszavarázsolja..

Ezen a héten Mami itt van nálunk, sőt ma még Papa is megérkezett Kanizsáról... Nagyon aranyosak, össze-vissza szeretgetnek, nagyon élvezem... Ma ismét kenyeret és kenyérlángost sütöttünk...anya dagasztotta, már nagyon rutinosak benne. :)

Most mennem kell, mert nagyon álmos vagyok! Szép éjszakát!

Beteg a család....

A fogzás nem egy kellemes időszak. Ilyenkor a szokásos rossz közérzet mellé egy legyengült immunrendszer is párosul, ami valljuk be, nem kellemes, mert különböző fertőzések kerülnek a közelünkbe. Most sem történt másként: hetedik fogacskám növesztése közben, elért minden nyavalya... Hasmenésem van, étvágytalan és rossz kedvű vagyok, ráadásul náthás lettem... Utálom az orrszívó porszívót... Anya bármivel próbálkozik, nem állok kötélnek, és ilyenkor erőszakot alkalmaz én meg sírok...Most ennek köszönhetően az esti szokásos vitaminjaimat sem vagyok hajlandó bevenni; csak a cici, az jöhet...Anya is náthás lett, de már Apát is kerülgeti... Anya ezért nem tud aludni.... Rejtvényt fejt, blogot ír stb. Nehéz lesz a reggel... Papa holnap jön.Reméljük, ő nem kapja el...

Szoptatás alatt csak kamillateát és mézet mer anya magához venni. A védőnő szavait idézve; anya örüljön, hogy elkapja, mert így én is hamarabb gyógyulok, mert az ö immunválasza az anyatejen keresztül az én felépülésemet is szolgálja. Nagy esemény történt a héten: felálltam, Apa addig játszott velem, míg ezt elérte...Nagyon büszkék voltak rám az Ősök... Most megyek, mert késő éjszaka van, és csak rontom a szememet...

Kirándulás Székesfehérváron

Tegnap délután Apa elvitt minket autókázni.... Az új autónknak kötelező szervize volt, és Apa megbízható autószerelőt csak Székesfehérváron ismert. Mivel lassan 130.000 km van az autóban, érett neki az olajcsere, pollenszűrő- és légszűrőcsere. Nagy móka volt ott lenni egy hatalmas autószerelő műhelyben. Volt ott két kutyus is, az egyik akkora volt, mint Gézi, a másik meg másfélszer nagyobb, mint én. De én egyáltalán nem féltem tőle, persze Anya nem engedte, hogy ellenőrizzem a  fogsorát és kihúzzam a feleslegesnek vélt szőrszálait, így inkább a karjaiban tartott, mert a babakocsimnál is nagyobb volt a kutyus, és majdnem mindig arcon csókolt, amikor Anya nem figyelt oda...Az autószerelő bácsi nagyon rendes volt; kaptam tőle racsnis kulcsot, és azzal játszottam, ami persze nem volt teljes mértékben tiszta, így én is, és Anya is, aki igyekezett megakadályozni, hogy ne vegyem a számba, kicsit olajosak lettünk, annak ellenére, hogy az autószerelő bácsi szépen megtörölgette... Nagyon sok érdekes dolgot láttam abban a műhelyben: rengeteg szerszámot, fényes és érdekes dolgokat, de " mindent a szemnek, semmit a kéznek" elven szabadott garázdálkodnom, ami egy idő után felettébb unalmasnak bizonyult. Apa megígérte, hogy ha nagyobb leszek, elvisz egy liftgépházba, és megnézhetem, hogy mit csinál napközben, amíg én Anyával kettesben vagyok itthon. Most megyek aludni, mert kezdek fáradni, meleg volt, így korán felébredtem, és viszonylag hamar el is fáradtam... :)

Felébredtem :)

Túl vagyok a délelőtti alváson...Igazából mostanság minden pillanatban anyát magam mellett szeretem tudni.. Csak az én engedélyemmel mosogathat, főzhet, és sosem hagyhat egyedül... Persze, mostanság meg sem fordul a fejében... Megvan már az akaratom... Meg is tudom győzni, hogy igazam van... Vagy ha nincs is igazam, akkor is elérem a célom... Egyre több eszköz van a tarsolyomban... Néha a sírás már nem jön be... Anyu nem áll kötélnek...hiába próbálkozom...Helyette kacagok, odakúszok hozzá, jelzem neki, hogy most és azonnal vegyen fel vagy játsszon velem...Ma sem hagytam, hogy végezze mellettem a házi munkát....Inkább aludjon velem, pontosabban mellettem...Annyira édesen öleltem, hogy miután elaludtam nem volt szíve kibújni ölelő karjaimból, így szépen csendesen pihengetett, míg én az álommanókkal játszottam... :) Még  mindig szopizok, talán ezért is szeretek aludni, mert ez az ideje annak, hogy vígan csemegézzek...Jó husiban vagyok, minden rokon, barát, aki ellátogat hozzánk, megállapítja, hogy "derék" baba vagyok... Ezt nem egészen értem...De anyu is félve rak a mérlegre.... 10 és fél kiló vagyok... Anyu minap megállapította, hogy az utóbbi két hónapban nem híztam...és örült... Kicsit aggódik, mert nem szeretné, hogy elhízott kislány legyek, és problémáim legyenek a súlyommal...Majd meglátjuk... Sokan mondjuk a szüleimnek, hogy ha majd elindulok, nem fognak úgy rám rakodni a kilók... Most megyek, mert Anyu a konyha felé tart rendet rakni, és segítek neki... mert mindig máshova teszi az üres műanyag flakonokat, és nekem muszáj a konyha közepére cipelnem és akadálypályát építenem belőle... Anyu szerencsére engedi, hogy segítsek neki...Nekem sokkal jobban tetszik az általam elképzelt elrendezés... már a konyhaszekrényt  is segítem kipakolni...már tartottam hangversenyt is anyu lábosait a fakanalammal ütögettem...Nagyon szép koncert volt... Anya még mosolygott is...

Lassan 10 hónapos vagyok

Hát már nagyon régen ültem le a gép elé, hogy meséljek az élményeimről... Sok minden történt velem január óta... Április 22-én végleg lekerült rólam a Pavlik kengyel, amit azzal háláltam meg, hogy két héten belül már minden irányban- tehát hasról hátra és hátról hasra nagyon ügyesen forogtam, de a kúszás az váratott magára. A motorikus fejlődésem helyett júniusban a fogaim növesztésére fordítottam minden energiámat... Három hét alatt hat fogacskát is növesztettem, és mindenki csodájára járt ember feletti teljesítményemnek...Július 1-jén megtört a jég, rájöttem, hogyan is kell kúszni...Azóta megállás nélkül mindenhova magamtól elérek... Július idusán rájöttem, hogyan lehet négykézláb helyzetből felülni, és azóta megállás nélkül gyakorlom...Most már újabb elvárások elé nézek- anyukám minden nap azt lesi, hogy mikor fogok kúszás helyett mászni- mindenféle játékot vesz nekem, hogy azzal is ösztönözzön, hogy menjen a mászás, de én még nem álltam kötélnek. Rövidtávon, ülő helyzetből egy-két lépés erejéig mászok, de amit hosszabb távra indulok, rögtön hasra vágom magam és kúszni kezdek. Nagyiéknak is nagy elvárásai vannak- ők már azt szeretnék látni, hogy egyedül állok...Hát nem tudom, mikor fog menni. Anyuval néha gyakoroljuk, de még nem megy... Most zárom soraim, mert kezdek nyűgös lenni...

Az első hosszú utazásom

Nem is értem miért, de rengeteg orvosi vizsgálatom volt hat hetes korom körül; hasi és - koponya UH vizsgálat Szent János Kórházban, csípőficamszűrés december1-jén Érden, Csípő UH december 12-én, ahol már valami eltérést találtak, ezért magán ortopéd orvoshoz küldtek, ahová december 22-re kaptunk időpontot, ott azt állapították meg, hogy jobb oldalt laza a csípőm, ezért  Pavlik kengyelbe raktak. Most múlt 1 hónapja, hogy hordom. Anya nehezebben fogadta az elején, mint én, majdnem egy órám keresztül sírt, amikor a doktor néni ( Lengyel Zsuzsanna) rám rakta. Nekem az elején még tetszett, viszont amikor aznap este anya fürdés után vissza akarta rám rakni, nos, akkor már én sem tartottam jó dolognak, de hát anyu szerint, ha jól akarok járni, akkor muszáj ezt a "szíjrendszert" viselnem. :) Jaj, egyébként mindenkinek BÚÉK: Anyáék az újévet az én megkínzásommal kezdték. Január 4-én egyszerre 3 oltást adattak be nekem, el sem mondom, hogy ebből csak egyet kellett volna kötelezően beadatni, de hát lehet, hogy élvezik, hogy engem szurkálnak?  Kaptam oltást szamárköhögés, TBC és meg egy rakat másik betegség ellen, aztán beadatták a Prevenált (mindenféle torokgyulladás elleni vakcina) és a rotavírus elleni védőoltást!Január 29-én három hónapos leszek, ma anya szerint megdöntöttem az evési rekordomat- 240 ml-t ettem meg tízóraira. :) Még szerencse, hogy anya hajnalban túl kómás ahhoz, hogy "mérlegeljen" engemet. :) Most itt játszok anya mellett a Bianka-sarokban a lökögetős játékommal, amire anyu felszerelt egy plüss disznót! :) Egyébként jól érzem magam a bőrömben, most evés után anyu 6,37 kg-nak mért, persze ruhástól és szíjastól :) Jövő héten szerdán megyünk tanácsadásra, ott majd Hajni védőnéni megmér engemet ruha nélkül. :) Most zárom soraimat- anyát elküldöm vasalni. :)